Segesvár gyógyszerészet-történeti emlékei egy kötetben

Valóságos gyógyszerészet-történeti csemege az a szép kivitelezésű, vaskos kötet, amelynek bemutatóját november 21-én tartották a segesvári Rosenthal-házban nemrégiben megnyílt patikai magángyűjtemény helyszínén. A Népgyógyászat és hivatalos orvoslás határán – Segesvár gyógyszerészet-történeti emlékei című kötet szerzője id. Veress László nyugalmazott segesvári főgyógyszerész, aki az erdélyi gyógyszerészet-történet-kutatás terén végzett munkája és több évtizedes közösségi tevékenységének elismeréseként számos díj, kitüntetés birtokosa. A Studium Kiadónál megjelent kötetet Nagy Zsolt szerkesztette és látta el bevezetővel, kiegészítésekkel, jegyzetekkel, mutatókkal. A kötetet román és német nyelvű kivonat zárja. Az ajánlásokat a szerző lelkész és gyógyszerész fiai, Veress László és Veress Zsombor írták.

A kötet első fejezete Segesvár gyógyszerészet-történetét mutatja be, kezdve az 1461-ben már írásban is említett Szent Antal-templomtól és ispotálytól, ahol az anyarozs gombája által okozott járványszerű rettegett betegséget gyógyították, a Leprások templomán át a város többi kolostoráig, ahol a különböző súlyos, járványos betegségekben szenvedőket ápolták. Olvashatunk a név szerint említett első gyógyszerészről (Petrus Apothecarius), a különböző korszakokban folyó gyógyító munkáról, a 18. században létrejövő patikákról (Korona, Oroszlán, Sas), majd a későbbiekről egészen a mai napig, amikor a láncolatok mellett mindössze két gyógyszertárban, köztük a szerző által alapított Rubin patikában készítenek orvosi vény alapján egyénre szabott magisztrális gyógyszereket. 

Érdekes fejezet szól Segesvár híres gyógyszerészeiről, a szakma tudós képviselőitől a hivatást megszégyenítő patikusig, aki Auschwitzban Mengele mellett „a Zyklon-B adminisztrálásával kapcsolatos feladatokat látta el”. 

Egy következő fejezetben gazdag képanyaggal Segesvár gyógyszerészet-történeti emlékei elevenednek meg. 

A kötet további részét a patikatégelyek tartalmának a leírása tölti ki: a növényi eredetű hatóanyagok és összetett készítmények, az ásványi eredetű egyszerű és összetett szerek, a vegyes eredetű készítmények, a gombaeredetű, valamint az állati eredetű hatóanyagok. A könyv gerincét képező írások mellett, amelyek etnobotanikai szempontból is érdekesek, az őket tartalmazó patikai állványedények és a hatóanyagok eredetét bemutató színes képek teszik látványossá a leírást, amit a Segesvárról készült régi és új felvételek, műalkotások képe és találó illusztrációk tovább gazdagítanak.

„Így tehát – reményeink szerint – id. Veress László kötete már nemcsak pontosan adatolt gyógyszerészet-történeti dolgozat, de néprajzi adalékokban gazdag szakmunka, gyönyörködtető város- és helytörténeti album, izgalmas kultúr-, egyház- és művelődéstörténeti kiadvány is, sőt az érdeklődők egykori gyógyszerek mai alkalmazási, használati lehetőségeire vonatkozóan is információkat kaphatnak” – írja bevezetőjében a szerkesztő. 

„A több mint másfél kilós kötet jócskán meghaladja egy átlagos könyv tömegét, ami meghökkentő első benyomást jelent, és impozáns szellemi teljesítmény eredménye. „A közel 450 oldal, a közel 100 szerkesztői kiegészítés és 600-at meghaladó számozott jegyzet, a szintén 600-at megközelítő színes fényképfelvétel, a szerző által önálló monográfiában, újságcikkben bemutatott 141 szimplicia (önálló hatóanyag) és kompoziták (összetett készítmények), a közel 100 oldal terjedelmű mutatók mögött több évtizedes kutatómunka áll” – osztotta meg a számadatokat a szerkesztő, Nagy Zsolt. 

Forrás: Népújság