Segesvár - A nemzeti emlékezet fontos helyszíne

A város, egykoron Nagy-Küküllő vármegye székhelye, a tizenkettedik század közepén II. Géza királyunk által betelepített szászok egyik fontos központja volt. A történelmi óváros 1999 óta a kulturális világörökség részét képezi, középkori vára a mai napig is ténylegesen lakott, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Segesvár jelenleg Európa legjobban megőrzött középkori városának tekinthető. Favárát 1191-ben kezdték el építeni. Ez a tatárjárás idején elpusztult, később, már kőből, újjáépült, folyamatosan bővült és gazdagodott, annak ellenére, hogy Erdély drámai eseményektől igencsak terhes történelme során többször is a pusztítás áldozata lett. Nem csak háborús események viselték meg, de tűzvész és a pestisjárvány is. Mindennek ellenére Segesvár az erdélyi országrész egyik ékessége maradt, amelynek építészeti kultúrája, művelődési élete, mindig figyelemre méltó értékekkel gazdagította a régi Magyarország és Erdély történetét. 1506-ban, itt, a hegyi templomban köttetett meg a három erdélyi nemzet (magyar, szász és székely) második uniója. A város magyar kulturális életének meghatározó tényezője volt és ma is az Petőfi Sándor kultusza, hiszen a költő Segesvár közvetlen közelében esett el (vagy tűnt el), és a segesvári magyarság mindig igyekezett elevenen tartani emlékezetét.

Segesvár (románul: Sighișoara) ma municípium rangú város Maros megyében.