A Hegyi templomként (Bergkirche) is ismert épület a vár legmagasabb, délnyugati platóján áll, elkülönülve a középkori várostól (megközelíteni a Diáklépcsőn lehet). Eredetileg Szent Miklósnak szentelt, keletelt, gótikus, háromhajós templom, a nyugati oldalán toronnyal. Közvetlen előzménye egy román kori templom volt, aminek az alapítása még nem tisztázott. A román kor emléke a szentély alatti kripta. A mai templomtestet a 14. század közepén kezdték építeni több periódusban, teljes befejezésére a 15. század utolsó harmadában, a 16. század elején került sor. A szentély és a diadalív falfestményeit Bálint mesterhez (1488) köti a kutatás. A szárnyasoltár (Szent Márton ábrázolásával) 1520-ból való. 16. századi, már reneszánsz bútorzata Johannes Reychmuth munkája. A templom késő gótikus szentségfülkéje kimagasló emléke Erdély középkori építészetének. Harangja 1440-ből való. A templom freskóit a 18. század harmadik harmadában lemeszelték, felfedezésükre csak 1934-ben került sor. A templom mai arculatát a 20. század utolsó évtizedében végzett felújításnak köszönhetően nyerte el. A helyreállítás Europa Nostra-nagydíjat kapott (2004).